5. fejezet

Az �j �rz�s

Sakura nemsok�ra visszat�rt. A szellem r�gt�n fel�bredt.

-Nem akartalak fel�breszteni. Kimosom a kimon�dat, �s megvarrom, el�g sok helyen elszakadt.

-Csak tess�k- v�laszolta a f�rfi. Miut�n Sakura kiment, egy t�z �v k�r�li kisl�ny l�pett be a barlangba. Farkasszemet n�zett a d�monnal, majd elszaladt.

-Sakura hime! Sakura-sama! V�rj meg!- kiab�lt a n� ut�n, aki h�trafordult:

-Sayoko, te mit keresel itt?

-Az a szellem, ugye nem b�nt? � a szerelmed?

-Sayo-chan...gyere ink�bb seg�ts nekem, �s ne k�rdezz ilyen butas�gokat.- mondta a n� elk�pedve. Mindketten a foly� fel� vett�k az ir�nyt. �m Sesshoumaru mindent hallott.

-"�rdekes, m�g a nev�t sem k�rdeztem meg...Sakura...egy hercegn�...nem �ppen �gy b�ntam vele...de akkor is csak egy f�lszellem, als�bbrend�..."- elm�lkedett mag�ban, majd elaludt. Sakura �s Sayo kimost�k a ruh�kat, majd a barlang k�zel�ben egy k�telet fesz�tettek ki k�t f�hoz, �s kiter�tett�k a f�rfi ruh�it. Ekkor egy lovas k�zeledett. Takemaru volt az.

-Sakura-san! Mit csin�lsz te itt?- k�rdezte a f�rfi, mikor mell�j�k �rt.

-Konnichiwa, neked is! Mi�rt k�rsz �gy sz�mon?

-Bocs�ss meg, Sakura-san, �n csak agg�dok �rted.

-Egy sebes�ltet �polok.

-�rtem, akkor �n megyek.- ellovagolt.

-F�lek ett�l az embert�l, Sakura-sama, pedig mindig kedvesen b�nt velem. Olyan furcsa mostan�ban, mintha valami zavarn�, olyan mintha szerelmes lenne bel�d, te viszont ezt a szellemet kedveled.- mondta a kisl�ny.

-„Mi�rt mond ilyen nyilv�nval�kat? Ez a gyerek mindent �szrevesz?”- Ne besz�lj ilyen butas�gokat, te gyermek! Honnan szeded, hogy �n kedvelem ezt a f�rfit? � egy szellem, �n pedig csak f�lig vagyok az.- felelte a n�.

-Annyira agg�dsz �rte…

-Nem jobban, mint b�rki m�s�rt, Takemaru-sant�l, pedig nem kell f�lned, � j� ember, most pedig gyere, szedj�nk gy�gyn�v�nyeket a te�hoz.

-„Csak nem egy k�r�? Pedig ez a f�rfi csak egy ember, p�r �vtized m�lva meg�regszik, nem tudom, mit is akarhat egy ilyen Sakur�t�l.”- gondolta a szellem, mert term�szetesen minden sz�t hallott. A nap lenyugodni k�sz�lt, a t�jat narancss�rg�ra festette. Ekkor a szellemnek l�togat�ja �rkezett. Az �reg pap volt az.

-Hogy �rzed magad, Sesshoumaru?

-Honnan tudod a nevem, mikor �n nem ismerlek?

-Ap�dat ismertem.

-Az ap�m mindenf�le emberekkel �s f�lszellemekkel j�ban volt…ebben sz�nalmasnak tartom, egy olyan hatalmas szellem, mint �…

-�gy l�tom, csak k�ls�leg hasonl�tasz r�…-felelt t�n�dve a pap.

-Nem mintha �rdekelne, de mi k�z�d volt neked az ap�mhoz?

-Inu no Taisho �s Sakura apja, Osamitsu, aki szint�n nagy erej� szellem volt, nagyon j� bar�ts�gban �lltak egym�ssal. Osamitsu pedig elvette a l�nyomat. P�r �vvel k�s�bb, akkor m�r a gyermekeik is megsz�lettek, a nagy kutyaszellem Osamitsut csat�ba h�vta. Az ellenf�l Ryuukotsusei volt, egy �ri�s s�rk�ny, mely egy ideje h�borgatta a lakoss�got. Osamitsu �let�t vesztette, mikor ap�d el� ugrott. V�g�l ap�d odasz�gezte a sziklafalhoz a sz�rnyet, de � is s�lyosan megsebes�lt. M�g elhozta Osamitsu holttest�t �s fegyvereit. Marasztaltuk, mert nagyon v�rzett, de � menni akart, mert akkor sz�letett a m�sodik fia. �m m�g aznap meghalt � is.

-Hm, ez �rdekes…

-Kivel harcolt�l?

-Egy tigrisszellemet �ltem meg.

-Sebeidet eln�zve el�g kem�ny ellenf�l lehetett.

-Csak egy s�pred�k volt, sz�tt�ptem.- felelte a szellem, de ekkor bel�pett Sakura a kis Sayoval. Kez�ben egy k�teg gy�gyn�v�nyt tartott.

-Nagyapa, nem is tudtam, hogy itt vagy.- mondta, �s nekil�tott a t�zrak�snak, hogy megf�zze az esti gy�gyitalt a kutyaszellemnek.

-Megn�ztem, hogy �rzi mag�t Sesshoumaru, de m�r megyek is vissza a kast�lyba, k�s� van m�r.

-Vidd magaddal k�rlek, Sayo-chant is, mert m�r s�t�tedik, nemsok�ra megyek �n is.

-Hai, gyere, Sayo-chan.- sz�lt a pap, �s k�zen fogta a kisl�nyt, nemsok�ra az alakjuk elt�nt a s�t�tben.

A szellem n�m�n fek�dt, arc�t megvil�g�tott�k a l�ngok, a n�t figyelte, ahogy az h�ttal neki a gy�gyf�zetet kavarta �ssze. Egyszer csak megsz�lalt:

-Hmm...Sakura...

A l�nyba, mintha vill�m csapott volna, megrezzent,�s csod�lkoz� arckifejez�ssel lassan a f�rfi fel� fordult. Tekintet�k tal�lkozott.

- Nan desu, ka? (mit mondt�l?)

-Iie (nem, semmi)- felelte halkan a f�rfi, �s elford�totta a tekintet�t, jelezve, hogy ehhez a t�m�hoz nincs t�bb hozz�f�znival�ja. Sakura m�g mindig a szellemet n�zte, majd visszat�rt munk�j�hoz.

-"A nevemen sz�l�tott, pedig meg sem k�rdezte...biztos nagyapa mondta neki...de akkor ez furcsa...dehogy furcsa, boldog vagyok, eddig mindig csak korcsnak, meg szolg�nak sz�l�tott."

-Ez mindj�rt k�sz, de addig megn�zem a sebeidet- mondta Sakura, �s a vizest�llal a f�rfi mell� t�rdelt. A felelet egy b�lint�s volt. A l�ny levette Sesshoumaru fels�test�r�l a v�rt�l �t�zott k�t�st. �vatosan kimosta a sebeket tiszta v�zzel, majd bekente a gy�gyn�v�nyekb�l k�sz�lt ken�ccsel. Ezut�n �jra bek�t�zte a f�rfi fels�test�t. K�zben k�sz lett a tea. A l�ny ki�nt�tte egy t�lk�ba, �s a f�rfinak ny�jtotta.

-Ezt idd meg!

A v�lasz egy mordul�s volt, de v�g�lis megitta. Tudta, hogy a n� csak seg�teni akar neki, semmi rossz sz�nd�k nem vez�rli, hiszen szerelmes, ezt a vak is l�tja rajta.

-Akkor �n megyek is. Pihenj, holnap reggel visszat�rek. Oyasuminasai!- k�sz�nt el �s lass� l�ptekkel elindult a kast�ly fel�. Kil�pett a barlangb�l a gy�ny�r� tiszt�sra.

A csillagok szemet k�pr�ztat�an ragyogtak. Nem sietett, gondolkozni akart a ma t�rt�ntekr�l. A dombtet�r�l sz�pen lehetett l�tni a v�roska f�nyeit. Minden b�k�s volt. Enyhe szell� h�s�tette a tavaszi �jszak�t. Feln�zett az �gre, �s elmosolyodott.

-"H�la Buddh�nak, �jra tal�lkoztam vele...�s a nevemen sz�l�tott...milyen gy�ny�r� f�rfi...b�rcsak viszonozn� az �rzelmeimet..."- k�zben meg�rkezett a v�roskapuhoz, de annyra elmer�lt a gondolataiban, hogy �szre sem vette. A kapun�l �rk�d� szamur�jok k�sz�n�se z�kkentette ki, akik egy emberk�nt �dv�z�lt�k �t.

-Konbanwa, Hime-sama!- �s meghajoltak, Sakura a fej�vel biccentett, �s becsukodott m�g�tte a j�kora vasalt gerenda kapu, a nagy keresztgerenda a hely�re csap�dott.

�ts�t�lt a lak�h�zak k�z�tt, majd egy �jabb kapu k�vetkezett, �jabb szamur�jokkal, de ez m�r a kast�lykertre ny�lt. Ezen kellett �tv�gni, hogy az ember be�rjen a palot�ba. Sakura f�radtnak �rezte mag�t, de m�g bement a szent�lybe. A faln�l egy hatalmas Buddha szobor �llt, ezel�tt egy olt�ron volt a Meido-Goutan krist�ly, mely akad�lyt h�zott a v�ros fel�. Vetett r� egy pillant�st, majd a lakoszt�ly�ba sietett, fell�pett az erk�lyre, �s elh�zta a shoujit, leh�zta a zorij�t(alacsony talp�, gyakran bambuszb�l k�sz�lt papucs), v�gigs�t�lt a tatamin(a jap�n h�zak padl�j�t ezzel burkolt�k), �s levetette mag�t az �gyul szolg�l� futonra. El is aludt. �lm�ban egy vir�gz� cseresznyefa alatt �llt, a csillagos �jszak�ban, �s egy ez�sthaj� f�rfi l�pett hozz�. Sesshoumaru volt az. Hosszan n�ztek egym�s szem�be, hajukat meglebbentette a sz�l, majd a f�rfi �t�lelte.

-Sakura...-hallotta a szellem v�gyt�l rekedt hangj�t.

-Sesshoumaru...

Arca k�zeledett az �v�hez, m�g v�gre ajkuk tal�lkozott, �s szenved�lyes cs�kban forrtak �ssze. A l�ny elmosolyodott �lm�ban.

*

Sesshoumaru n�zte a l�ny t�vol�d� alakj�t.Teste minden�tt sajgott a f�jdalomt�l, a gy�gyn�v�nyes tea hat�s�ra elnehez�lt, �s lassan �lomba mer�lt. �lm�ban �jszaka volt. Egy alacsony v�zes�st l�tott, ami az alig egy m�ter m�ly tavacsk�ba zuhant al�, a t� felsz�n�t tavir�zs�k tark�tott�k. A tavat bokrok vett�k k�r�l, meg k�t f�zfa �s egy hatalmas vir�gz� cseresznyefa. Bes�t�lt ebbe a kis ligetbe, egy szell� futott v�gig a t�jon, �s vir�gszirmokat f�jt a tavacska fel�. Az eg�sz kis ligetben, mint apr� l�mp�sok, �gy vil�g�tottak a szentj�nosbogarak. Meg�llt a cseresznyefa alatt, a v�zes�s fel� n�zett. Egy n�alak l�pett ki a v�zf�gg�ny al�l, �s elindult egyenesen fel�. A kis f�nyekben kivehet�v� v�lt, hogy az illet� Sakura. Sesshoumaru szemei elkerekedtek, ilyen sz�ps�ggel m�g nem tal�lkozott. A l�ny der�kig �llt a v�zben, hossz� haja pont elfedte b�jait. Ajkai halv�ny r�szasz�nre voltak festve, k�k szeme ragyogott. Azt�n a f�rfira mosolygott,egyik karj�t kiny�jtotta, ahogy k�zeledett fel�. � erre megfogta a l�ny kez�t, �s mag�hoz h�zta.

-Sesshoumaru...- a n� hangja f�tyolos volt a v�gyt�l.

-Sakura...-mondta, mik�zben a n� �t�lelte a nyak�t, �s mag�hoz h�zta a fej�t, majd megcs�kolta. Mennyei �rz�s volt. Felriadt. Az �lomk�p szertefoszlott. Test�t borzong�s j�rta �t, de ez�ttal nem a f�jdalomt�l, hanem a v�gyt�l.

-Mi van velem?- k�rdezte f�lhangosan mag�t�l- mi�rt �lmodom vele? "Nem akarok t�le semmit, ez rangomon aluli. Legsz�vesebben meg�ln�m,mert m�g �lmomban sem hagy b�k�n. De mit �rn�k vele, ha meghalna? Hi�nyozna a jelenl�te...igen...most is j� lenne, ha itt lenne velem...De mi ez az �rz�s a sz�vemben? Nem is tudtam, hogy nekem olyan is van. Az any�mat nem ismertem, �s ap�mon k�v�l senki ir�nt nem �reztem semmit. Ap�mat is csak tiszteltem, � volt a legm�lt�bb szem�ly, akivel megk�zdhettem volna...Jakent meg elviselem...de ez? Megbabon�zott ez a n�...szellem vagyok ugyan, de f�rfi...

Folyt. k�v.

6.

Sz�vets�g

Sakura mosolyogva �bredt, kiny�jt�zott a futonon, a felkel� nap sugarai bevil�g�tott�k a szob�j�t. Felkelt �s �tsietett a f�rd�helyis�gbe. Gyorsan megf�rd�tt, de csak a d�monra tudott gondolni. Miut�n v�gzett visszasietett a szob�j�ba, el�vett a be�p�tett szekr�nyb�l egy papn�i viseletet, majd fel�lt�zk�d�tt. Ekkor valaki megsz�lalt a shouji m�g�tt.

-Sakura-sama, �bren van? Bocs�sson meg, csak a reggelij�t hoztam be.- sz�lalt meg az ott t�rdel� n�i alak.

-Persze, gyere csak be, Kozeri-san.- v�laszolt kedvesen a n�, majd le�lt a sark�ra az alacsony asztal�hoz, a p�rn�ra. A fiatal szolg�l�l�ny elh�zta a shoujit, fel�llt �s meghajolt.

-Ohayo gozaymas!- majd bevitte a t�lc�n a reggelit.

-Neked is, Kozeri-san.- biccentett a n�. Ekkor l�p�sek hallatszottak a folyos�r�l. Kageromaru volt az. Bel�pett a szob�ba.

-Ohayo gozaymas!- k�sz�nt�tte a bent l�v�ket. Kozeri m�lyen meghajolt, a f�ld�n �lve.

-Ohayo gozaymas, Kageromaru-sama!

Sakura fel�llt, meghajolt, majd �ccse nyak�ba ugrott. Kageromaru viszonozta az �lel�st, mag�hoz szor�totta n�v�r�t.

-De j�, hogy visszat�rt�l Kageromaru! Reggelizz�nk egy�tt! Kozeri-san hozd be az �r reggelij�t is!

-Igen is!- mondta mosolyogva a l�ny �s elsietett.

-Gyere �lj le, �s mes�lj, mi t�rt�nt a jegyesedn�l?

-�rdekes volt, Minamoto-sama olyan furcs�n viselkedik...- kezdte el, de ekkor visszat�rt Kozeri, Kageromaru reggelij�vel, hozott m�g te�t �s sak�t. Letette az asztalra, majd meghajolt �s t�vozott.

-Hogy �rted azt, hogy furcs�n?

-Eddig nem kedvelt engem, mert ugye csak f�lv�r vagyok, nemesi sz�rmaz�s ide vagy oda...most meg minden k�v�ns�gomat lesi, szinte talpnyal�k�nt ugr�lt k�r�l. Nem �rtem mi�rt? Persze ennek Satsuki-san csak �r�lt.

-Ez csak j� jel, nem? Akkor ny�ron, mindenf�le akad�ly n�lk�l �sszeh�zasodhattok.

-Igen, ennek �r�l�k.

-Hitomi-san is visszat�rt?

-Igen, �s �r�l�k, hogy velem volt, mert � besz�lt Minamoto-sama lelk�re. Az�ta ilyen kedves ir�nyomban.

-Hogy mikre k�pes ez a Hitomi-san, szeg�ny, minden�t elvesztette Naraku miatt, most k�rp�tolni akar t�ged, mert itt tartod.- felelte a n�.

-H�t igen...rendk�v�li f�rfi, az biztos. De mondd, neesan, igaz, hogy egy daiyoukait �polsz?

-Hai, nagyon megsebes�lt, a k�zeli tiszt�son van egy barlang, ott fekszik, amint v�geztem a reggelivel megyek is hozz�, mert ki kell cser�lni, a k�t�seit. De ki mes�lte ezt neked?

-Nagyapa mondta, na meg Sayo-chan! Teljesen oda volt- nevette el mag�t a f�rfi. Nemes von�sai �gy m�g jobban felsz�nre ker�ltek.

-IIIgen? �s mit mondott Sayo-chan?- lep�d�tt meg a n�, mag�ban t�zv�r�s lett.

-Azt mondta, hogy milyen j�k�p�, �s milyen sz�p p�r lenn�tek.- felelt m�g mindig nevetve Kageromaru.

-E..eezt mondta?- most m�r val�ban elpirult, felvette gyorsan maga mell�l a legyez�j�t, sz�tcsapta, �s az arca el� tette, majd legyezni kezdte mag�t.- Ma reggel rendk�v�l meleg van, nem?

-Igen az...- vigyorgott Kageromaru, aki �szrevette n�v�re zavar�t, de nem akarta sz�v� tenni. Ink�bb folytatta az ev�st, mintha semmit l�tott volna.- "Igazat mondott Sayo-chan, a n�v�rem f�lig szerelmes!!!"

Miut�n Sakura t�ltette mag�t zavar�n, � is befejezte az ev�st. -"Sayo-chan, te kis �rul�!"- gondolta, de persze mag�ban mosolygott.- "Milyen kellemetlen helyzetbe hozt�l...Kageromaru biztosan �szrevette, hogy elpirultam..."

*

Hitomi elgondolkodva �lt a lakoszt�ly�ban, a Minamoton�l t�lt�tt napokon elm�lkedett. Mag�ban m�r m�r �r�lt, hogy megszerezheti a Meido-Goutan krist�lyt. Ellopni csak �gy nem tudn�, hiszen nagy erej� szerzetesek �rzik, meg szamur�jok.

-"Minamoto...az a befoly�solhat�, harmadrang� szellem...ut�lja a f�lszellemeket. A l�nya...-nevetett mag�ban- meg hogy odavan a na�v, kis Kageromaru�rt! Milyen csap�s ez Minamotonak. De legal�bb van egy sz�vets�gesem. Igen, Minamoto �s az �n szellemeim f�ldig rombolj�k ezt a v�rost."- nevet.

-"�ppen ez�rt egyezz bele az esk�v�be, Minamoto-sama! �n, Hitomi, t�mogatlak t�ged mindenben. T�bb sz�z szellemet tudok felvonultatni, �s a te seregeddel egy�tt legy�zz�k ezt a f�lszellemekb�l, papokb�l �s haland�kb�l �ll� hord�t."

-"De mi a garancia a gy�zelemre? Hiszen ott van n�luk a Meido-Goutan krist�ly."- k�rdezte hitetlenkedve Minamoto.

-"B�zz bennem, nagyuram. Az esk�v� napj�n mikor mindenki mulat, mert folyni fog a sake, az biztos...�n ellopom a k�vet, olyan kavarod�s lesz az eg�sz v�rosban, hogy senki nem vesz mejd �szre. Ha n�lam a k�, te l�gy k�szenl�tben, gy�jtsd �ssze az er�idet, �s amikor egy dar�zs megjelenik el�tted, azonnal indulj. Ez a j� terv, de ha az esk�v� el�tt ad�dna alkalom, azonnal k�ld�m a h�rn�k�met. �m, mihelyt �n �s Kageromaru t�vozunk, r�gt�n k�sz�lj!"

-"Hmmm...el�g j�l hangzik! Remek az �szj�r�sod, Hitomi-san!"- lelkendezett Minamoto nagy�r.

-"De addig is l�gy kedves Kageromaruval, higgye csak, hogy �nsz�ntadb�l neki adtad a l�nyod."

-"Megteszem, amit k�rsz, legyen csak boldog az utols� heteiben ez a bolond hanyou!"- nevetett fel a nagy�r.- "Mondd csak, Hitomi-san, mi�rt seg�tesz nekem, hiszen te a j� sz�vedr�l vagy h�res? Kageromaru a bar�tod, nem?"

-"Az�rt, mert Hitomi Icsij�t meg�ltem, halott. Az �n nevem, Naraku. A krist�lyt akarom, meg azt, hogy a Takashima-kl�n ezen tagjai �r�kre elt�njenek a f�ldsz�n�r�l."- g�nyosan mosolygott.

-" Nan da?" (mi?)- a nagy�r szemei kikerekedtek.

-"Most �n kerdezek, Minamoto-sama! Mi�rt sz�vetkezel egy magamfajt�val, mikor gy�l�l�d a f�lszellemeket? Mit �rtott neked Kageromaru?"

-"Egyed�l nem tudn�m �ket legy�zni, t�l er�sek. �s ott van m�g az az �tkozott krist�ly! Azonk�v�l a l�nyomat ink�bb egy youkai vegye el, nem akarom, hogy beszennyez�dj�n a kl�nom."

-"Csak ennyi?"

-"Iie, van m�s is...�n a d�li r�szeket uralom, j�l j�nne a keleti r�sz is. Nagyon gazdag f�ldjeik vannak, m�r r�g�ta �h�tozom r�. Ha egy youkai lenne ott az �r, sz�vesen hozz�adn�m a l�nyomat, de ilyen cs�csel�kekre nincs sz�ks�gem!"

-"Vakarimaszu, nagyuram, �r�l�k, hogy siker�lt meg�llapodnunk."- mosolygott Hitomi.

-"Hai, pecs�telj�k meg sz�vets�g�nket! Kazimoto! Sak�t, de azonnal!"- ki�ltott egy fiatal fi�nak a nagy�r. A fi� r�gt�n meg is �rkezett egy teli kors� sak�val, meghajolt, majd telet�lt�tte a k�t f�rfi cs�sz�j�t. A nagy�r intett neki, erre � vill�mgyorsan t�vozott.

-"Igyunk! �ljen a sz�vets�g!"- emelte fel a kicsi cs�sz�t a nagy�r.

-"Hai, �ljen!"- �s addig ittak m�g el nem fogyott �t kors�val.

Hitomi fel�llt a hely�r�l, �s elh�zta a shoujit. N�zte, ahogy a nap sugarai j�tszanak a kerti n�v�nyeken csillog� harmaton. Az eg�sz leveg� tele volt a cseresznyevir�gok, l�tuszok �s liliomok illat�val, nagyot szippantott bel�l�k.

-"Hamarosan ez az eg�sz majd l�ngokban �ll...�s a v�gs� gy�zelem az eny�m lesz! Minamoto, Minamoto...azt hiszed �rul�sod ut�n majd �letben hagylak? �rdekem, hogy az ilyen er�s szellemek, mint te, vagy itt ezek a szem�lyek, elt�njenek.Em�ssz�tek csak fel egym�st, ostob�k! �s akkor majd semmi nem �ll az utamban..."- vigyorodott el gonoszan Hitomi.- "Ti, pedig �lvezz�tek ki azt a r�vid �letet, ami maradt nektek!"

7. fejezet

Vallom�s

A testv�rp�r befejezte a reggelij�t. A szolg�l�k elvitt�k az �res ed�nyeket, majd, mikor ism�t egyed�l maradtak, Sakura megsz�lalt:

-Most el kell mennem, Kageromaru, a szellemnek sz�ks�ge van r�m.

-Vakarimaszu. De mondd csak, van neve is ennek a szellemnek?

-Sesshoumaru.

-A nyugati ter�letek �r�k�se???- n�zett a n�v�r�re a f�rfi, majd elmosolyodott, esz�be jutott amit Sayo-chan mondott.- Te azt�n j�l belev�lasztott�l, neesan!

-Kageromaru...dozo...(k�rlek)- s�hajtott a n�.- Most m�r t�nyleg indulok!- intett, �s kil�pett a szob�b�l.

-Sakura!- ki�ltott ut�na a testv�re- tal�lkozhatn�k majd vele?

-Hai, ha jobban lesz, addig l�gy t�relmes.- sz�lt vissza a l�ny.

Amint ki�rt a v�rosb�l, a l�ny a barlang fel� vette az ir�nyt. Alig v�rta, hogy l�thassa a f�rfit, ez�rt gyors�tott a temp�n.

Sesshoumaru a felkavar� �lom ut�n, nehezen, de visszaaludt. Arra �bredt, hogy a felkel� nap els� sugarai az arc�t simogatj�k. Azt�n ism�t belehas�tott a test�be a f�jdalom. Len�zett a k�t�s�re, azokon csak alvadt v�rt l�tott, m�r nem v�rzett. Sebei elkezdtek beheggedni. A sok v�rvesztes�gt�l m�g mindig gyeng�nek �rezte mag�t.

Ekkor ismer�s illatot hozott a reggeli szell�.

-"K�zeledik.- gondolta �s sz�ve nagyott dobbant. Esz�be jutott az �lom. -"Nem gyeng�lhetek el. Ez nem m�lt� hozz�m. Nem engedem k�zel magamhoz, amint meger�s�d�k, elhagyom ezt a helyet, �s �t is."- felmordult- "Nehogy m�r, engem, a Nagy Sesshoumarut, zavarba hozzon egy korcs!"

Ekkor megjelent a n�.

-Ohayo gozaimasu, hogy �rzed magad?- mosolygott r� Sakura.

-Jobban.- j�tt a t�m�r, �rzelemmentes v�lasz.

-Vakarimaszu, akkor megn�zem a sebeidet.- mondta, �s a f�rfi mell� t�rdelt.

-Csak tess�k.- a d�mon maga el� b�mult, az agya zakatolt a tegnapi �lomk�pekt�l.

A n� levette r�la a k�t�st, �s a sebeket n�zte.

-V�gre...el�llt a v�rz�s, a sebek sz�pen gy�gyulnak, �m egy hirtelen mozdulat, �s felszakadnak �s �jb�l v�rzeni fogsz. M�g j� p�r napot pihenned kell.- mondta �s lemosta a f�rfi fels�test�t, majd tiszta k�tszert tekert r�. �pphogy v�gzett, mikor esz�be jutott az �lom. A leveg� vibr�lni kezdett k�zt�k. A f�rfi ekkor r�n�zett. Sakura f�lbehagyta a mozdulatot �s � is a f�rfira n�zett. Tekintet�k �sszekapcsol�dott. Mindketten az �lmukra gondoltak, �s rendk�v�l zavarban voltak. Persze ez a d�monon nem l�tszott, �llta a l�ny tekintet�t, �s mindketten elvesztek egym�s szemeiben. A l�ny keze megremegett.

-���...- elfordult- elk�sz�tem a gy�gyf�zetet.

Nekil�tott t�zet rakni �s gy�gyf�veket v�logatni.

-"A fen�be, mi van velem? Hov� lett az �nuralmam? El�sz�r a reggelin�l, �s most megint...Meg�r�l�k, ha a k�zel�ben vagyok! �, mit gondolhat r�lam? Csak �szre ne vegye, hogy remegek..."- gondolta, �s egy kis ed�nyk�be elkezdte �sszet�rni a n�v�nyeket, majd belesz�rta a k�zben felforrott v�zbe.

-"Ennek meg mi baja? Mi�rt remeg? Nem f�l az biztos. Ilyen hat�ssal lenn�k r�? B�r ezt el�g sok n�n�l tapasztaltam a nyugati kast�lyban is...el�g nevets�ges...b�r...�n is furcs�n �rzem magam a k�zel�ben, ez viszont most fordul velem el�sz�r. De �N nem fogok ett�l zavarba j�nni! Biztos csak a gy�gyte�k miatt vagyok ilyen sz�rakozott..."

-Tess�k! A reggeli te�d!- �szre sem vette mikor �lt vissza hozz� a l�ny, felmordult, majd elvette a g�z�lg� italt a n�t�l.

-Behozom a sz�raz ruh�idat, addig idd meg a te�t! J�t fog tenni.- majd kiment a f�rfi a haorij��rt. A barlang k�zel�ben fesz�tettek ki Sayo-channal el�z� nap egy k�telet, melyre a f�rfi ruh�j�t kiter�tett�k, miut�n kimost�k. A finom selymen nem maradt semmi v�rfolt, m�r csak meg kellett varrni. Levette a k�t�lr�l, majd elindult vissza a barlangba a d�monhoz. Ek�zben azon elm�lkedett, hogy elmondja az inuyoukainak, hogy mit �rez ir�nta. Bel�pett a barlangba, �s megpillantotta a f�rfit. Sesshoumaru elgyeng�lve fek�dt nagy feh�r pr�mj�n, mellette az �res ed�nyke. Tekintete egyb�l a n�re szegez�d�tt.

-Sz�p feh�r lett a haorid, m�r csak meg kell varrnom, ut�na m�r a saj�t ruh�idat hordhatod.- mondta �s letelepedett a f�rfi k�zel�be. Megint fesz�lt lett a l�gk�r, de a szellem m�r eld�nt�tte, hogy b�rmi is t�rt�nj�k elutas�tja a n�t, annak ellen�re, hogy � is vonz�dik hozz�. A vonzalmat m�r a barlangi kalandjuk ut�n �rezte, az�rt is zavarta el k�s�bb a l�nyt, �s mondott le a krist�lyr�l. Amikor ut�nament, �s megcs�kolta, d�h�s lett mag�ra, mert nem tudott uralkodni mag�n, persze ennek Sakura l�tta a k�r�t.

-Ano...Sesshoumaru...-kezdte zavartan Sakura, idegesen markolta a kez�ben l�v� selymet.

-Mit akarsz, onna?- fordult fel� a d�mon, hangj�b�l csak megvet�s csengett, de val�j�ban k�v�ncsi volt a n� mondanival�j�ra. Felk�sz�lt, hogy a legkegyetlenebb hangnem�vel riassza el a n� tov�bbi pr�b�lkoz�sait. Tudta, hogy most mindent tiszt�zni kell kettej�k k�z�tt, hiszen a leveg� csak �gy vibr�l k�r�l�tt�k. P�r nap m�lva �gyis elmegy innen, vissza a nyugati kast�ly�ba, melyet apja hagyott r�, �s m�g Jakent is meg kell keresnie. Sakura egy kicsit meglep�d�tt, de t�l akart esni ezen a besz�lget�sen, szeretett volna v�gre kiigazodni a f�rfin.

-Mondd, mit gondolsz r�lam? Tetszem neked?- k�rdezte meg v�g�l, �s Sesshoumaru arany szemeibe n�zett. Egy p�r pillanatig csend volt, mindketten meredten n�zt�k egym�st. Majd Sesshoumaru eleg�nsan lehunyta szemeit, k�zben s�hajtott egyet, �s �jb�l a Sakur�ra tekintett.

-Csak egy sz�nalmas korcs vagy! Gy�l�l�m a haland�kat, de a korcsokat m�g jobban.- villantak meg a f�rfi szemei, majd elhallgatott.

-Demo...neked van egy �cs�d is, tudtommal az anyja ember...

-Semmi k�z�d hozz�!- csattant fel Sesshoumaru- az az emberi szuka �s a korcs fattya tehetnek ap�m hal�l�r�l. Az �tkozott n�szem�ly megbolond�totta ap�mat, aki ink�bb meghalt �rt�k...legsz�vesebben az ilyen als�bbrend� s�pred�ket ki�rtan�m, de ez al�l te sem vagy kiv�tel, onna!

-Teh�t ennyire ut�lod a fajt�mat...

-Ostoba korcs...ne feszegesd tov�bb ezt a k�rd�st, mert meg�llek- a hat�s kedv��rt megropogtatta ujjait- �n megmentettem nyomorult �letedet, te most visszaszolg�lod, de ha ideges�teni akarsz, nem �led meg a holnapot, �s annyi el�nyt sem kapsz, mint legut�bb!- mondta, �s elfordult, jelezv�n, hogy lez�rta a t�rsalg�st. Sakura �gy �rezte, mintha sz�ven sz�rt�k volna, tudta, hogy mindj�rt s�rni kezd, de ezt nem l�thatja senki, nem akart m�gjobban megal�zkodni.

-Sumimasen...kimegyek m�g gy�gyn�v�nyek�rt...-felelte, �s elhagyta a barlangot. Sesshoumaru nagyot s�hajtott.

-"Hazudott, van itt el�g gy�gyn�v�ny. Hn...j�l megs�rtettem..."- beleszagolt a leveg�be s�s k�nnyek illat�t hozta a sz�l- "S�r...miattam...ezt j�l megcsin�ltam! T�bbet nem hozza sz�ba ezt a besz�lget�st, az biztos..."-elm�lkedett, de att�l, hogy sikr�lt a terve nem lett jobb kedve.

Sakura kil�pett a naps�t�sbe, f�leit megcsapta a madarak gy�ny�r� �neke, ez m�skor boldogs�ggal t�lt�tte el, de most ink�bb meghalni akart. L�bai remegtek, teljesen le volt s�jtva. P�r m�tert botork�lt, majd fut�snak eredt. Szemeib�l m�r kibuggyantak az els� k�nnycseppek. Min�l messzebbre akart ker�lni a barlangt�l, �s minden �l�l�nyt�l. V�g�l meg�llt egy hatalmas magn�lia fa alatt, �s t�rdre rogyott. Eg�sz test�t r�zta a zokog�s. Agy�ban visszhangzottak a f�rfi szavai.

-"Naze??(mi�rt)- k�rdezte mag�t�l.

-Naaa...Ojiisan! Dozo...hadd menjek ki Sakura-sama ut�n!- k�rlelte a kis Sayo az �reg papot, aki a szent�lyben tev�kenykedett. Nem sz�vesen engedte ki a gyermeket egyed�l, mert b�rmikor felt�nhetnek szellemek az erd�ben.

-Nem b�nom, de k�t szamur�j elk�s�r.- adta be v�g�l a derek�t- Akeshi-san, Takeda-san! Vigy�zzatok Sayo-chanra!

-Hai, Ishido-sama!- hajoltak meg a szamur�jok.

-Jaj, de j�!!! Arigatuo, Ojiisan!- �rvendezett a kisl�ny, �s megsimogatta az �l�ben l�v� l�v� szellemmacska fej�t- Hallod ezt, Koryuu? Kimehet�nk Sakura-sama ut�n!- a v�lasz egy ny�vog�s volt, �s a macska boldogan a kisl�nyhoz d�rg�l�z�tt.

-Megyek �n is!- rep�lt oda Saya a kisl�ny v�ll�hoz, a gyermek mosolyogva b�lintott.

A kis csapat elhagyta a v�roskaput �s a k�v�l elter�l� rizsf�ldeket, a tiszt�s fel� vett�k az ir�nyt. Ekkor egy hatalmas m�ret� lila sz�n� oni rontott el�j�k. Fej�n k�t szarv volt, szemei pirosan vil�g�tottak. A k�t szamur�j felajzotta �j�t. Koryuu �tv�ltozott, Sayo a szamur�jok m�g� b�jt.

-Most meghaltok, nyomorult haland�k!- ord�totta, �s �ri�si karmos mancs�t kiny�jtotta a csapat fel�. A szamur�jok kil�tt�k a ny�lvessz�ket, mindkett� c�lba tal�lt, de a szellem felnevetett.

-M�rgez� nyilak? Ostob�k! Ellenem ez nem haszn�l, mert immunis vagyok r�! Magam is m�reggel t�madok!

-Sayoko! Fuss el innen, min�l messzebbre- kiab�lt Akeshi, a gyerek r�m�lten szaladt az erd� ir�ny�ba, Say�val egy�tt. Koryuu ottmaradt felvenni a harcot az onival. A macska nekirontott a sz�rnynek, de az a mancs�val f�lre�t�tte, �gy Koryuu egy f�nak csap�dott. Ekkor az oni sz�j�b�l lil�s p�ra csapott ki, egyenesen a kardot r�nt� szamur�jok arc�ba. Akeshi �s Takeda t�rdrerogytak, majd n�gyk�zl�b �llva kapkodtak leveg��rt. �m tagjaikat nem tudt�k megmozd�tani. Koryuu megsebes�lt, de nem volt s�lyos a s�r�l�se, f�l�jultan fek�dt egy fat�rzs�n, melyet � d�nt�tt ki. A kisl�ny h�tran�zett, �s s�rva fakadt.

-Koryuu! Akeshi-san, Takeda-san!- ki�ltotta k�ts�gbeesetten, de nem j�tt v�lasz. A ki�lt�st a k�t f�rfi m�r csak nagyon messzir�l hallotta. Utols� k�p�k, hogy egy nagy karmos k�z k�zel�t fel�j�k, �s mindent v�r bor�t. Az � v�r�k. Az oni j�t nevetett rajtuk, majd a kisl�ny ut�n eredt. Gyorsan elkapta. Felemelte, majd �gy sz�lt a s�rk�nyhoz:

-Keresd meg azt a szuk�t, �s mondd meg neki, hogy n�lam van a gyerek! A krist�ly�rt cser�be visszakaphatja.- r�vicsorgott a gyerekre, aki erre egy hatalmasat s�k�tott.

A kis s�rk�ny elindult megkeresni Sakur�t, de m�r �rezte a jelenl�t�t, tudta, hogy hol van.

Sakura m�g mindig zokogott, mikor egy vel�tr�z� sikolyt hallott. Feln�zett.

-Sayo-chan...-suttogta, ekkor megjelent Saya.

-Sakura-sama! Egy oni elfogta Sayo-chant, seg�tened kell!

-Ikuso!(menj�nk)- mondta �s futni kezdett.- "Hogy lehets�ges, hogy nem �reztem meg hamarabb ezt a gonosz aur�t? Mi van velem?"- gondolta hitetlenkedve. Saya k�ts�gbeesetten rep�lt ut�na �s elmondta a l�nynak mi t�rt�nt.

-Akeshi-san �s Takeda-san halottak! Koryuu megsebes�lt, csak te tudsz seg�teni, Hime-sama!- m�r megpillantott�k az onit �s a mark�ban s�r� kisl�nyt. A sz�rny felkacagott �s elejtette a gyermeket.

-Kit l�tnak szemeim? A krist�ly egyik �rz�je. �r�l�k, hogy v�gezhetek veled!

-Egy ilyen sz�nalmas oni, mint te, hogy mer�szeli zavarni a ter�let�nket?- v�gott vissza Sakura �s felemelte jobb kez�t, k�szen a t�mad�sra.- Sayo-chan, menek�lj!

A kisl�ny elszaladt, a sz�rny felr�h�g�tt:

-Azt hiszed r�mijesztett�l, hanyou? Ez lesz az utols� mozdulatod!- ronda pof�j�b�l megint kicsapott a b�n�t� m�reg, egyenesen a l�ny arc�ba.

-Vill�mcsa...-de nem tudta befejezni a t�mad�st, mert ugyan�gy, mint a k�t szamur�j, � sem tudott mozdulni. T�rdre esett, fojtogatta a m�rgesg�z. A szellem meg�t�tte �s � nekirep�lt a legk�zelebbi f�nak. Majd a fa el�tt hasalva pr�b�lta �sszeszedni erej�t. M�r csak hom�lyosan l�tott.

-Jaj, �rn�m, most mit tegy�nk? Ide h�vom azt a f�rfit- repkedte k�r�l a kis s�rk�ny, � jobban t�rte a m�rget.

-M�r k�s�, Saya!- ny�gd�cselte Sakura, majd k�h�gni kezdett.

-Itt maradok veled! Kezdek rosszullenni...

-K�sz�lj fel, Saya, mindketten itt fogunk meghalni...ez m�r a v�g.

-Veled tartok �rn�m, j� volt t�ged szolg�lni- mondta Saya, majd Sakura mell� zuhant.

8. fejezet

A fordulat

A d�lut�ni nap b�gyadtan s�t�tt, az id� forr�, p�r�s �s f�lledt volt. A f�lelem szaga tel�tette a leveg�t. A z�ldell� f�k k�z�tt egy apr� termet�, alig 10 �ves kisl�ny rohant, ugr�lva �t a ki�ll� gy�kereket. Zil�lva l�legzett, t�deje majd kiszakadt a fut�st�l. �r�lt, hogy �letben maradt, de akiket a legjobban szeret a vil�gon, most nagy bajba ker�ltek. Fej�ben kavarogtak a gondolatok. Lepergett el�tte a k�t szerencs�tlen�l j�rt fiatal szamur�j hal�la, �s hallotta a sz�rny f�lelmetes kacag�s�t.

-"Az a szellem...csak � seg�thet! Meg kell mentenem Sakura neesant! Nem hallhat meg!!"- Szaladt, ahogy csak a l�ba b�rta. Egyenesen ahhoz a barlanghoz, ahol az inuyoukai fek�dt sebes�lten. Sesshoumaru, miut�n Sakura mag�ra hagyta, �rezte az oni f�rtelmes szag�t, majd az emberi v�rszagot. Ezut�n egy sikolt�st hallott. �gy gondolta nem avatkozik bele a haland�k dolgaiba. Nem sokkal k�s�bb a s�r�, kifulladt kisl�ny esett be a barlangba. R�gt�n belehas�tott a felismer�s.- "A tegnapi gyerek, aki Sakur�val volt, valami baj lehet." Talpra ugrott, �s siet�s l�ptekkel elindult kifel� a barlangb�l. Sayo k�zben elkapta a f�rfi karj�t �s k�nnyes szemekkel n�zett r�.

-Seg�ts Sakura-sam�nak, az a sz�rnyeteg meg fogja �lni...- hangja elcsuklott a zokog�st�l. Sesshoumaru b�lintott, majd egy ugr�ssal elt�nt a gyerek szemei el�l.

Messzebb az erd� visszhangzott az ocsm�ny oni r�h�g�s�t�l. Szemei v�r�sen izzottak, gy�ny�rk�d�tt �ldozata szenved�s�n. Lassan elindult a t�r�keny n� fel�, ki�lvezve a l�tv�nyt. Sakura a f�ld�n hasalt egy fa t�v�ben, �s a szellemre f�kusz�lt, melyb�l csak egy hatalmas elmos�dott lila foltot l�tott. Nyak�t �s �ll�t selymes f� bizsergette, ujjaival g�rcs�sen markolta a keze �gy�be ker�l� f�csom�t. Sakura akadozva vette a leveg�t �s teste r�zk�dott a k�h�g�st�l, �s olyan neh�znek �rezte mag�t, mintha �ri�si s�ly nehezedett volna r�. Mozdulni nem tudott. �rz�kelte a tompa puffan�st, mellyel Saya esett mell�je. L�tta, ahogy a lila folt k�zeledik fel�je, hogy megadja a kegyelemd�f�st. Ez viszont nem k�vetkezett be. Hangokat hallott, nagyon messzir�l.

-J�l l�tok? Itt van a kutyaszellem...- Saya ennek meg�r�lt, �m felreppenni nem tudott, k�bult volt a m�regt�l.

-Ses...shou...ma...ru...-suttogta Sakura. Egy feh�r alak jelent meg, k�zte �s az oni k�z�tt. Sesshoumaru arany szemei hidegen �s megvet�en tekintettek ellenfel�re. Egyik kez�t maga mell� ny�jtotta ki, t�mad�sra k�szen. M�g nagyon legyeng�ltnek �rezte mag�t �s tudta, hogy nem szabad nagyobb harcokba bonyol�dnia, m�gis �r�lt, hogy gyilkolhat. Gyilkolhat, valaki miatt, aki most n�lk�le meghalna. Sose k�v�nta igaz�n Sakura hal�l�t. Csak a hanyouk ir�nti gy�l�lete vak�totta el. Az oni r�n�zett �s vakmer� m�don fenyeget�zni kezdett.

-Te mit akarsz itt? A n� az �n zs�km�nyom! Hordd el magad te fics�r, miel�tt meg�llek!- ord�totta az sz�rny, �s Sesshoumarura f�jta a m�rgesg�zt. Miut�n sz�tfoszlott a lila k�d, igencsak meglep�d�tt, mert a kutyaszellem ott �llt el�tte, teljes �letnagys�gban. -Miiii? Te nem est�l �ssze?

-Azt hiszed ezzel a sz�nalmas t�mad�ssal legy�zhetsz engem, a nagy Sesshoumarut?- gonosz f�lmosoly jelent meg az inuyoukai arc�n, kiny�jtott kez�n, ujjai v�g�n s�rga f�ny csillant meg, majd vill�mgyorsan felugrott a leveg�be �s megjelent az energiaostor. Eltal�lta vele az onit, hatalmas v�g�st ejtve vele a mellkas�n, melyb�l fr�csk�lni kezdett a v�r. Az h�trat�ntorodott, de megsz�lalni sem volt ideje, mert j�tt a k�vetkez� csap�s. Sesshoumarunak a hirtelen mozdulatt�l felszakadtak a sebei �t�ztatva v�rrel a haorij�t, de nem foglalkozott vele. A leveg�ben sz�kellve az energiaostorral sz�tt�pte a sz�rnyet, mely darabokra hullott, undor�t� s�t�t v�r�vel tel�tve a f�ldet. Ezut�n a szellem Sakura el�tt termett. A l�ny m�g eszm�let�n�l volt, �m nagyon rosszul n�zett ki. K�zben Koryuu is mag�hoz t�rt, �s odament hozz�juk. Say�t �vatosan a sz�j�ba vette �s feltette a h�t�ra, k�zben Sesshoumaru gyeng�den felvette a n�t az �l�be �s lassan elindultak vissza a barlanghoz. Sesshoumaru test�t er�s f�jdalom j�rta �t, de csak azzal t�r�d�tt, hogy Sakur�t min�l el�bb fekv� helyzetbe tehesse, mert akkor a m�reg nem terjed gyorsan a test�ben.

-Te ostoba, mi�rt nem sz�lt�l? Most nem ker�lt�l volna ilyen helyzetbe...- mondta halkan a l�nynak, de mag�ban hozz�tette- "Nehogy meghalj itt nekem!"

-Ari...gatuo, tasu...ketta( k�sz�n�m megmentett�l)- lehelte Sakura, feln�zett a f�rfira, de csak hom�lyosan l�tta �t. Hozz�b�jt a szellemhez, �s egyik kez�t a mellkas�ra tette, majd r�gt�n el is vette onnan. Valami piros meleg folyad�kot �rzett a tenyer�n. -Te v�rzel...a sebeid...

-Shimpai shinaide( ne agg�dj), ez most nem sz�m�t.

-De sz�m�t...- mondta Sakura �s el�jult. K�zben vissza�rtek a barlangba, �s Sesshoumaru lefektette a n�t oda, ahol � fek�dt az el�bb �s h�feh�r pr�mj�vel betakarta az elgy�t�rt testet.

-Mi t�rt�nt Sakura-sam�val?- szipogott Sayo-chan, mert � ott maradt a barlangban.

-El�jult. Ide kell h�vni az �reg papot, mert �n nem tudom meggy�gy�tani.

-Megyek azonnal!- b�lintott a kisl�ny, �s �l�be vette a kis s�rk�nyt, majd fel�lt Koryuu h�t�ra.- Koryuu, hayaku!( gyorsan)

Miut�n elmentek, Sesshoumaru le�lt Sakura mell� �s elgondolkodva n�zte �t. Sakura semmi �letjelet nem mutatott, mozdulatlanul fek�dt. M�g �gy, a barlang hideg f�lhom�ly�ban, �jultan is gy�ny�r� volt. Az inuyoukai haorij�t pirosra festette nemes v�re, teste sajgott a f�jdalomt�l. Nagyon agg�dott, de ez nem t�kr�z�d�tt az arc�n. -"Minden miattam van...ha nem besz�lek �gy vele...ez nem t�rt�nt volna meg..."- lehajolt a l�nyhoz �s kisim�totta az arc�b�l a k�sza hajtincseket. N�zte a sz�p szab�lyos arc�t, hossz� s�t�t pill�it �s r�zsasz�n ajkait. Ellen�llhatatlan v�gyat �rzett, hogy megcs�kolja, m�gk�zelebb hajolt hozz� �s ajkuk majdnem tal�lkozott...

-Khm...itt vagyok- sz�lalt meg a pap a bej�ratn�l. Sesshoumaru hirtelen kih�zta mag�t.

-Megm�rgezt�k. Egy oni volt.- foglalta �ssze t�m�ren a szellem a t�rt�nteket.

-Elk�sz�tem az ellenszert, azut�n ell�tom a te sebeidet is.- mondta a pap, meg sem eml�tve, amit az el�bb l�tott. T�zet rakott, majd vizet forralt, a m�rgez�s ellen m�r el�k�sz�tette a sz�ks�ges gy�gyf�veket. Ezut�n belesz�rta �ket a v�zbe, �s ell�tta az inuyoukai sebeit.

-Arigatuo gozaimasu, hogy megmentetted az unok�m �let�t.

-� is seg�tett nekem.

-M�r csak meg kell vele itatni az ellenszert, azt�n tal�n holnapra rendbe j�n. Legsz�vesebben bevinn�m a kast�lyba, de ilyen �llapotban nem tan�csos. Ha megmozd�tjuk, jobban terjed a m�reg a test�ben. Ha mag�hoz t�r �s l�bra tud �llni, mindketten a kast�lyba j�tt�k. Van el�g hely�nk sz�modra, �s egyel�re nem tan�csos m�g nagyobb harcokba keveredned. Az �sszes sebed felszakadt.

A v�lasz egy b�lint�s volt a szellem r�sz�r�l, tudta, hogy az �regnek igaza van. A kast�lyban megsz�llni, viszont semmi kedve sem volt. Nem szeretett emberek �s f�lszellemek k�z�tt lenni. Ekkor egy hanyou szag�t �rezte meg, volt benne valami ismer�s. Kis id� m�lva bel�pett a barlangba egy magas, j� ki�ll�s� f�rfi, akinek haja �s szeme sz�ne olyan volt, mint a Sakur��. Az oldal�n gy�ny�r� katana csillogott.

-Ojiisan! Hogy van Sakura?- sz�lt, figyelembe se v�ve a szellemet.

-Nem t�l j�l. Rem�lj�k holnapra jobban lesz. Nemsok�ra elk�sz�l az ellenanyag, de neh�z �jszak�ja lesz. Magad j�tt�l ki?

-Iie, p�r szamur�jjal, de mondtam nekik, hogy Akeshi-san �s Takeda-san holttest�t vigy�k vissza a csal�djuknak. Sayo-chan j�lvan, a kamiknak h�la, az ijedts�gen k�v�l nem esett baja. Saya �s Koryuu is rendbe j�ttek.- mondta, �s tekintete a szellemre szegez�d�tt.- Sesshoumaru-sama? Ha j�l tudom...

A megsz�l�tott biccentett- Dare wa?(Ki vagy?)

-Watashi wa Kageromaru no Takashima, Sakura �ccse.- felelte a f�lszellem. Ekkor emberi l�ptek zaja hallatsz�dott. Egy parasztasszony volt az, egyszer�, vil�gos sz�n� kimon�t viselt �s a s�t�t haj�ra kend�t k�t�tt, arc�r�l k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt.

-Ishido shounin-sama, k�rem j�jj�n el hozz�nk! A l�nyom, Hana, rosszul lett �s �sszeesett. �s mindez most t�rt�nik, amikor a hercegn�t is baj �rte, az eg�sz v�ros agg�dik! Jaj, mennyi gond! �s mind, egy napon!

-Nyugodj meg, Aiko, indulok.- a pap felkelt az unok�ja mell�l,- Sesshoumaru, most m�r csak a gy�gyn�v�nytea seg�thet, meg kell vele itatni, hogy kitisztuljon a szervezete. Holnap pedig bevihetj�k a kast�lyba. Nekem most mennem kell. K�rlek, vigy�zz r�!

-Hai.- b�lintott a d�mon. Mikor a pap �s Aiko elmentek, Kageromaru le�lt a t�z mell� �s a g�z�lg� levet n�zte. Tekintete gondterhelt volt, nemes arc�n a t�z f�nyei t�ncoltak.

-Mindj�rt felforr...�r�l�k, hogy a n�v�rem mellett volt�l, k�l�nben m�r r�g halott lenne...

-Csak viszonoztam a sz�vess�get, semmi egy�b.-hangja kim�rt volt, arc�r�l csak k�z�nyt lehetett leolvasni.

-Semmi egy�b?- n�zett k�rd�en Sesshoumarura Kageromaru.- "Azt hittem kedveli a n�v�remet..."- tette hozz� gondolatban.

-Hai.- j�tt a felelet. Ekkor k�t szamur�j jelent meg, v�rtezet�kb�l �t�lve mindkett� magas rang� tiszt volt. De Sesshoumaru �rezte, hogy a k�zelben ak�r m�g �tvenen is lehetnek.

-Kageromaru-sama!- hajoltak meg egyszerre- j�nn�d kell! Most kaptunk h�rt, hogy h�rom faluval arr�bb megint felt�nt az a rabl�banda, �l�n Feh�r Tigrissel. Megint t�madni akarnak. Ma �jjel elkaphatjuk �ket.

-Ez biztos?

-Hai, az egyik k�m�nk, Idejosi l�tta �ket �s postagalambot k�ld�tt. Itt a lev�l.- �tny�jtotta- L�ttuk, hogy Idejosi jele van rajta, ez�rt engedelmeddel nagyuram, felbontottam.

-Semmi baj.- �tfutotta az �r�st, majd fels�hajtott.- A fen�be...pont ma...a baj nem j�r egyed�l!

-Nagyon sajn�ljuk ami a hercegn�vel t�rt�nt, nagyuram, rem�lj�k hamar felgy�gyul...

-Domo, akkor menj�nk. Sesshoumaru k�rlek itasd meg a n�v�remmel az ellenszert, �gy l�tom m�r elk�sz�lt. V�rj egy kicsit m�g h�l.- mondta �s egy ed�nyk�be t�lt�tt a te�b�l.

-Hai.- b�lintott a szellem. Majd Kageromaru elhagyta a barlangot a szamur�jokkal egy�tt. Sesshoumaru k�zelebb �lt a n�h�z, �s kis id� m�lva megk�stolta az italt, hogy nem-e forr�. -"Ez j� lesz"- gondolta, �s �nt�tt bel�le Sakura sz�j�ba. �m a tea visszafolyt. A szellem ekkor kortyolt a te�b�l, lehajolt Sakur�hoz �s �gy adta a sz�j�ba. Kellemes �rz�s t�lt�tte el, ahogy ajkaik tal�lkoztak. Majd ujjaival betapasztotta a l�ny ajkait, k�nyszer�tve, hogy lenyelje az italt. Ezt addig ism�telgette, m�g el nem fogyott. M�g jobban betakargatta a l�nyt, majd k�nyelmesen h�ttal a falnak d�lt. A sebei, b�r m�g sajogtak, forrad�snak indultak, m�r nem v�reztek. -"M�g j�, hogy szellem vagyok, �s ilyen gyorsan gy�gyulok...de �? Rem�lem seg�t annak a papnak a kotyval�ka..." �rezte, hogy a leveg� kezd leh�lni, lassan esteledik. A nap m�r narancss�rga sz�nben pomp�zott, majd s�llyedni kezdett, hogy nyugov�ra t�rjen. Elt�nt a dombok k�zt, az �g alj�t pirosra festve. Egyre t�bb felh� jelent meg az �gen. A leveg� ontotta a p�r�t mag�b�l. Enyhe szell� lengedezett, ami id�vel er�s�d�tt. Egy kis csapat t�nt fel a f�k k�zt, �l�k�n egy szerzetesi ruh�t visel�, �sz�l� f�rfival. A csapat t�bbi tagja szamur�j volt. El�rt�k a barlangot, �s m�g a pap bement, a katon�k t�relmesen v�rakoztak. Sesshoumaru rezzen�stelen arccal �lt a l�ny mellett, h�t�t a nyirkos falnak t�masztva. A pap egy nagy kos�rban takar�kat hozott. Agg�dva tekintett unok�j�ra, majd a szellemre n�zett.

-T�rt�nt valami?

-Iie, meg sem mozdult. A te�t megitattam vele.

Az �regember le�lt a hercegn� mell�, majd a homlok�ra tette a kez�t. A l�ny arca piros volt, �s homloka forr�.

-Kezd felmenni a l�za, de ez csak rosszabbodni fog.- cs�v�lta meg a fej�t az �reg.- �n m�r itt nem tehetek semmit. Hajnalra mag�hoz t�r, ez a l�z az ellenszer hat�sa. Ez a pr�m majd melegen tartja. Hoztam neked is takar�kat, biztosan nem meleg�tenek annyira, mint a sz�rm�d, de ez is megteszi. Legal�bb nem a puszta f�ld�n kell �jszak�znod.

-Rendben.- biccentett a d�mon.

-Vissza kell mennem �jjelre, hiszen Kageromaru is elment. Reggel ism�t elj�v�k.- mondta a pap, majd beleszagolt a leveg�be.- J� nagy vihar k�sz�l�dik, rem�lem nem lesz taifun.- majd a l�nyra tekintett- Sosem szerette az �jjeli viharokat...k�r...

-Vigy�zok r�.- a szellem hangja l�gy volt, �m semmif�le �rzelmet nem lehetett benne felfedezni, de az �reget m�gis megnyugv�ssal t�lt�tte el.

-Arigatuo, akkor �n indulok, miel�tt ide�r a vihar.- felemelkedett a hely�r�l- Oyasuminasai, im�dkozok a kamikhoz, hogy minden rendben legyen.- majd elt�nt az alakja a s�t�ts�gben.

folyt. k�v.

9.fejezet

Viharos �jjel

Lassan s�t�ts�g lepte el a t�jat. A v�ros lak�i lefek�dni k�sz�ltek. M�r csak az �jjeli �rs�g j�rk�lt a falakon. B�r az akad�lyon �tjutni nem lehetett, de az �r�k figyelt�k a ter�letet, h�tha gonosz szellem, bandit�k, vagy ellens�ges sereg t�nik fel a l�that�ron. A v�ros sz�v�ben, a bels� falon bel�l, a Meido-Goutan k� szent�ly�ben, minden m�cses �gett. A leveg�ben f�st�l�k illata keveredett a kis tart�kban l�v� vir�gok illat�val, melyek az olt�r k�r�l helyezkedtek el. A hatalmas Buddha szobor el�gedetten tekintett el�re. Az olt�r el�tt egy alak t�rdelt m�lyen belemer�lve im�iba. K�t fiatal szerzetes rendezgette a vir�gkompoz�ci�kat, csendben, nehogy megzavarj�k az id�s papot. A szent�ly k�r�l szamur�jok j�r�r�ztek. Az �reget semmi sem z�kkentette ki im�ib�l, legal�bb h�sz r�re volt l�lekben a t�bbiekt�l.(r�- kb. egy m�rf�ldnek felel meg) Hirtelen egy vill�m szelte kett� az eget. A f�nyjelens�get hatalmas csattan�s k�vette. A kast�lyon k�v�l, a harmadik falu k�rny�k�n, a s�t�t erd�ben egy csapat szamur�j lovagolt. Az erd� m�g�tti tiszt�sra igyekeztek. Vezet�j�k, Kageromaru, szem�ld�k�t r�ncolva tekintett fel az �gre. -"Chikusho! (fen�be) Mindj�rt kit�r az �gih�bor�...Idejosi szerint Feh�r Tigris itt b�jk�l. Egy t�bort�z f�nyei."- gyors�tott a temp�n, majd h�traki�ltott az embereinek.- L�tom �ket! Hayaku!- a szamur�jok egyre gyorsabban k�vett�k �t. A t�bort�z k�r�l �gy harminc nagytermet� f�rfi �lt. Nevetg�ltek �s vedelt�k a sak�t. Vez�r�k, egy k�l�n�sen nagydarab f�lszellem j�l megh�zta a sak�s kors�t, �ll�n v�gigfolyt az ital. Kopasz fej�n megcsillant a t�z f�nye. T�r�k�l�sben �lt, �s s�pcsontj�n kit�n�en l�tszott a tetov�l�sa. Egy feh�r tigrist �br�zolt. Mellette hatalmas balt�ja hevert. Nagy �r�m�t lelte abban, hogy n�l�n�l gyeng�bbeket �lhetett meg. Maga k�r� gy�jt�tte az er�sebb r�ninokat, (r�nin: gazd�tlan szamur�j, mivel ink�bb a harchoz �rtettek, legt�bbj�k rabl�ssal 'kereste meg a betev�t') �s retteg�sben tartotta a falvakat. Puszt�t�sai ut�n le�gett h�zak �s halott emberek maradtak.

-Nos, -kezdte, k�zben alkarj�t v�gigh�zta az �ll�n, �gy let�r�lve a sak�t,- a ma esti id�j�r�s �pp megfelel� egy kis sz�rakoz�sra, ne? (ugye)

-J�l besz�lsz, ooaniki!- helyeselt egy borost�s k�p� haramia.- Fogy�ban van a sak�nk is! Pont j�kor akadtunk erre a falura.

-Pontosan!- sz�lt k�zbe egy harmadik- mikor leskel�dtem, l�ttam, hogy j� nagy k�szleteik vannak. Rengeteg rizs�k, z�lds�g�k �s sak�juk van. �s a falusi l�nyok!- megh�zza a kors�t,- azok...iiii! Elragad�ak!

-Csend!- fogta meg hirtelen a f�n�k a balt�j�t- valakik k�zelednek...-idegesen forgatta a szemeit- Fegyverbe! Ima! (most)

A t�bbi f�rfi is a maga fegyver�t markolva felugrott. Egy vill�m f�nye bevil�g�totta a t�jat. A f�k k�z�l t�bb tucat lovas szamur�j rontott ki, �l�k�n egy z�ldeshaj� f�rfival, aki kardj�t egyenesen fel�j�k szegezve �lte meg a lov�t. V�rtj�re egy aranysz�n� krizant�m volt h�mezve, ak�rcsak a t�bbi szamur�jnak. Ez volt a Takashima-kl�n jele. Feh�r Tigris arc�n meglepetts�g t�kr�z�d�tt, a tartom�ny�r l�tt�n, de tudta, hogy el�bb-ut�bb valaki �gyis meg pr�b�lja meg�ll�tani f�ktelen randal�roz�s�t. A rabl�k nem v�rt�k meg, m�g az ellens�ges sereg r�juk z�dul, hanem t�mad�sba lend�ltek. Kivont fegyverrel a szamur�jok fel� kezdtek rohanni. A k�t csapat �sszecsapott. A Feh�r Tigris Kageromarura t�madt. Balt�ja �s a Raiu-chi penge egym�snak fesz�ltek, v�g�l a rabl�vez�r letasz�totta a tartom�nyurat a l�r�l, aki hanyatv�g�dva elter�lt a f�ld�n, kardj�t, most pajzsk�nt haszn�lta. Kageromaru er�t vett mag�n, �s nagyot l�k�tt a vez�ren, aki kiss� kibillent az egyens�ly�b�l, de ez el�g volt arra, hogy Kageromaru talpra ugorjon. K�zben eleredt az es�, de a harc tov�bb folytat�dott. Az �jszak�t emberi �v�lt�sek zengt�k be. Szaporodott mindk�t r�szr�l a sebes�ltek �s a halottak sz�ma. A vill�ml�s folyamatos volt, mintha nem akart volna el�llni. Kageromaru most �tvette a kezdem�nyez�st, �s Feh�r Tigrisnek rontott. A k�t fegyver ism�t egym�snak fesz�lt. A f�n�k egy k�zzel tartotta s�lyos balt�j�t, m�sik kez�vel hirtelen egy yamagatan�t( vad�szk�s) h�zott el�, �s egy gyors mozdulattal ellenfele oldal�ba sz�rta. Kageromaru h�trat�ntorodott, piros v�re elkezdett folyni le, v�gig az oldal�n. A rabl�vez�r egy gonosz vigyort k�ld�tt fel�je, majd l�k�tt egyet Kageromarun, aki k�t m�terrel od�bb �rt f�ldet, de gyorsan l�bra �llt. L�tta, ahogy a haramia felemelt balt�val rohan fel�je. Felvette a t�mad� poz�ci�t. Mikor Feh�r Tigris oda�rt, �s le akart r� fel�lr�l csapni, � meglep� sebes�ggel kit�rt a v�gzetes t�mad�s el�l, majd egy egyszer� mozdulattal oldalr�l vitt be egy v�g�st, mellyel kett�szelte a vez�rt. S�t�t v�re gejz�rk�nt spriccelt a leveg�ben szertesz�t, egy pillanatra beter�tve vele Kageromarut is. �m az es� lemosta a v�rt. Kageromaru sz�tlanul �llt a h�rhedt Tigris k�t r�szre szakadt teste el�tt. Tigris arc�ra torz vicsorg�s �lt ki, v�re �sszekeveredett az es�vel. Teste csillog� hamvakk� v�ltozott, majd elt�nt a semmiben. A harc egy pillanatra meg�llt, az �letben maradt bandit�k elk�pedve n�zt�k v�gig a jelenetet, el nem tudt�k volna k�pzelni, hogy az er�s f�n�k�ket valaki ilyen k�nnyen legy�zheti. A szamur�jok parancsra v�rtak. Ekkor a rabl�k k�ts�gbeesett ord�t�ssal fut�snak eredtek.

-Ut�nuk! Mind meg�lni!- adta ki az utas�t�st Kageromaru, majd � maga is felpattant a lov�ra �s �ld�z�be vette a harami�kat. Egyetlen t�l�l�t sem hagytak. Az ilyen kegyetlen gyilkosokat m�g Kageromaru sem sz�nta meg, hiszen � maga is l�tta az �ltaluk v�ghez vitt puszt�t�st. M�r r�g�ta kereste ezt a band�t, de eddig mindig �gyesen kics�sztak a kezei k�z�l. A sok �rtatlan falusi holttest�t l�tva, megfogadta, hogy egyik rabl�nak sem fog kegyelmet adni, hiszen azok, m�g a gyermekeket sem k�m�lt�k. Miut�n v�geztek a menek�l�kkel, agg�dva vette sz�mba a vesztes�geit. T�z szamur�j halott, a t�bbiek kisebb-nagyobb sebeket szereztek. Az es� �gy �ml�tt, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna.

-Indulunk haza. Hozz�tok halott embereink test�t.- mondta Kageromaru �s nagyot s�hajtott, fojtogatta a leveg�ben terjeng� v�rszag, b�r az es� elmosta a v�rt, � m�gis undorodott mag�t�l. Legal�bb nyolc ember v�r�t �rezte mag�n. A szamur�jok n�m�n engeselmeskedtek, �s a csapat elindult a kast�ly ir�ny�ba.

A s�t�t �s h�v�s barlangban �gett a t�z, hogy n�mi meleget adjon a bent l�v�knek. B�r odakint nem volt hideg, csak a heves sz�l h�s�tette n�mik�pp a leveg�t. A vill�mok f�nye meg-megvil�g�totta a t�z k�r�l l�v� k�t alakot. A f�rfi a falnak d�lve �lt a takar�kon, mellette egy n� fek�dt, �llig betakarva a h�feh�r pr�mmel. A szellem nem aludt, aranyl� szemeit a l�nyon pihentette, �gy �rizve annak �lm�t, ami cseppet sem volt nyugodt. Sakura arca kipirult, �s l�zas teste verejt�kben �szott. M�g nem volt eszm�let�n�l, de l�tszott rajta, hogy zaklatott. L�z�lmai voltak. Az inuyoukai ezt �rezte, b�r arc�r�l semmit nem lehetett leolvasni. Mereven figyelte a l�nyt, mint egy szobor. A l�ny n�ha megr�zk�dott, vagy motyogott valamit. Kintr�l f�lelmetes d�rg�sek hallatszottak be. A sz�l n�ha megzavarta a t�z egyenletes l�ngj�t, �s a szellem ez�st haj�t is meglebbentette, de ez nem billentette ki gondolataib�l. Hirtelen esz�be jutott valami. -"A Tenseiga...gy�gy�t� kard...tal�n seg�t neki..."- kih�zta a kardot az obij�b�l, �s az �jult l�nyra tette. � mag�nak is f�jdalmai voltak, de meglep� m�don, most jobban agg�dott Sakura eg�szs�g��rt. V�gigh�zta ujjait a l�ny b�jos arc�n, �vatosan, fel ne s�rtse hossz� karmaival. Esz�be jutott az �lom, erre megint el�nt�tte a v�gy. Maga el�tt l�tta l�tta, hogy Sakura kil�p a v�zf�gg�ny al�l, �s k�zeledik fel�je, majd szenved�lyes cs�kban forrnak �ssze. M�r megb�nta, hogy olyan elutas�t�an besz�lt Sakur�val, de milyen sz�gyen lett volna, ha bevallja vonz�d�s�t. Vagy nem? �gy �rezte m�r nem tudn� elhagyni, t�ls�gosan is k�t�dik hozz�. -"Meg fogom �t v�deni...ak�r az �letem �r�n is."- gondolta, mik�zben gyeng�den n�zett a n�re. Sakura arc�r�l, azonban nem lehetett m�st leolvasni, csak szenved�st. Sz�pen �velt szem�ld�kei gyakran �sszeh�z�dtak, arca eltorzult. A l�ny el�tt �lm�ban sz�rny� k�psorok villantak fel. El�sz�r egy csod�latos r�ten volt. A nap szikr�z�an s�t�tt. Mindenfel� tarka vir�gok ny�ltak, illatuk m�mor�t� hat�st keltett. L�tta mag�t gy�ny�r� r�zsasz�n kimon�ban. �lt�z�k�t arannyal kih�mzett l�tuszok d�sz�tett�k. Hallotta a madarak vid�m csicserg�s�t. Majd az egyik magn�lia fa m�g�l egy f�rfi l�pett el�. A f�rfinak ez�st haj�ba belekapott a h�s sz�l. Talpig feh�rben volt, egyik v�ll�t hossz�, h�feh�r pr�m d�sz�tette. Egyenesen fel� l�pett, arany szemei t�zben �gtek. Er�s karjaival �tkarolta, �s �rezte a f�rfi forr� lehelet�t. Ezut�n megcs�kolt�k egym�st. Ekkor Sesshoumaru megszak�totta a cs�kot, �s arca k�z�nybe olvadt. Sakura k�ts�gbeesetten n�zett r�, �s g�rcs�sen kapaszkodott a f�rfi haorij�ba, �m Sesshoumaru ez�st sz�n� csill�mpork�nt oszlott sz�t a kezei k�z�tt. Ijedten pislogott k�rbe, l�tta, hogy a nap lenyugodni k�sz�l, �s a t�jat narancss�rg�ra festi. Minden�tt csend van. Lepillantott a f�ldre, de a z�ld f� helyett v�rfoly�t l�tott. Mindenhol holttestek. V�gigm�rte mag�t, �s meglep�d�tt, mert r�zsasz�n selyemkimon�j�t pirosra festette saj�t v�re. Az �g els�t�t�lt. Hirtelen a kast�lyban tal�lta mag�t, ami l�ngokban �llt. Elkezdett rohang�lni, mint egy eszel�s, ekkor megpillantotta nagyapja s�rj�t. Szem�b�l ekkor m�r patakzottak a k�nnyek, �s szaladt tov�bb, bukd�csolva a holttestekben. Kicsapta a Meido-Goutan k� szent�ly�nek a shoujij�t, �s r�mes l�tv�ny ter�lt el�. Az eg�sz szent�ly romokban hevert. Szerzetesek �s szamur�jok holtteste, k�zt�k egy ismer�s, de ezt nem l�tta tiszt�n. Egy hangos, g�nyos nevet�st hallott, de nem tudta kital�lni, ki lehet a hang tulajdonosa. Elszaladt innen, �s a fogad�terembe �rkezett. A t�z forr�s�g�t saj�t b�r�n �rezte, t�m�ny f�st t�dult a t�dej�be. Rosszul lett, elsz�d�lt. Ekkor a f�ldre zuhant. �rezte, hogy minden ereje elhagyta. Valaki a nev�n sz�l�tja, �m � csak egy nevet ism�telget, ezut�n s�t�ts�g borult r�.

Odakint a vihar lecsendesedett, lassan hajnalodott. Sesshoumaru nem �rtette mit motyog Sakura �lm�ban, de l�tta a l�ny k�nl�d�s�t. -"�tkozott oni! Megakad�lyozhattam volna, mindezt..."-gondolta mag�ban. Ekkor a l�ny hirtelen fel�lt, k�nnyes szemei kipatanttak, l�legzete szaggatott volt. R�m�lt tekintet�t Sesshoumarura szegezte.

-Anata wa...(te) -suttogta. Sesshoumaru ekkor mag�hoz �lelte.

-Shimpai shinaide...most m�r mindig megv�delek. -mondta halkan a szellem, k�zben a l�ny selymes haj�t simogatva. Sakura is �tkarolta a f�rfit. Nagyon gyeng�nek �s kiszolg�ltatottnak �rezte mag�t.

-Azt mondtad, gy�l�lsz, �s csak egy korcs va...

-Hazudtam...-Sesshoumaru hangja tele volt �rzelmekkel, melyen Sakura meglep�d�tt, de sz�v�t �r�m t�lt�tte el. Azt k�v�nta ez a pillanat sose m�ljon el. Az id� meg�llt k�r�l�tt�k. A nap narancss�rga korongja lassan el�b�jt a k�rnyez� dombok m�g�l, �s madarak is fel�l�nk�ltek. �nek�k bezengte a t�jat. Az es�cseppek apr� gy�m�ntk�nt csillogtak a f�k z�ldell� levelein. A barlangban m�r csak par�zslott a t�z. A felkel� nap f�nye simogatta az �lelkez� p�rt. Sesshoumaru �s Sakura ekkor egym�sra n�ztek, egy pillanatra fogs�gba ejtette �ket a m�sik tekintete.

-Sz�p vagy...-mondta rekedten a f�rfi, �s gyeng�den kisim�tott a l�ny arc�b�l egy k�sza hajtincset.

-Te is...-felelte Sakura, �s ujjaival finoman meg�rintette Sesshoumaru arc�t. A szellem f�lrebillentette a fej�t, �s ajkai k�zeledtek a l�ny ajkaihoz. Sakura lehunyta szemeit, �s �gy v�rta a f�rfi cs�kj�t. V�g�l megt�rt�nt a mindkettej�k �ltal meg�lmodott cs�k. Olyannyira el voltak foglalva egym�ssal, hogy �szre sem vett�k, hogy nincsenek egyed�l. El�sz�r a szellem figyelt fel erre, �s megszak�tva a cs�kot feln�zett. A barlang bej�rat�n�l Ishido shounin-sama �llt, csod�lkoz� arckifejez�ssel. Ki tudja mi�ta �rkezett meg. Sakura elv�r�s�d�tt nagyapja l�tt�n, az inuyoukai arca nem t�kr�z�tt �rzelmeket. A fesz�lt csendet az �reg pap t�rte meg.

-�gy l�tom, jobban vagy Sakura-chan, -a pap hangja bar�ts�gos volt, sz�ja szeglet�ben mosoly b�jk�lt, egy�ltal�n nem neheztelt.-Ideje visszat�rni a palot�ba.

folyt k�v.

10. fejezet

A Takashima-kast�lyban

A reggeli szikr�z� naps�t�s elfeledtette az el�z� esti �gih�bor�t. Enyhe sz�l f�jdog�lt, megrezgetve a f�k leveleit, melyek k�z�tt a napf�ny ragyog� f�nys�vokban t�rt utat mag�nak. A leveg� most m�r egyre forr�sodott. Egy menetoszlop t�nt fel a v�ros fel� vezet� �ton. A sor elej�n n�h�ny szamur�j haladt, majd Ishido shounin-sama �getett lov�n. M�g�tte egy gyaloghint�ban �lt Sakura, aki mellett Sesshoumaru lovagolt. A menetet szamur�jok z�rt�k. Sakura gyenge volt m�g ahhoz, hogy l�bra �lljon, tudta, hogy m�g pihennie kell. Ruh�zata piszkos �s izzadt volt, alig v�rta, hogy v�gre lef�r�dhessen. Halv�nyk�k darumint�s legyez�j�vel h�s�tette mag�t. �r�lt, hogy Sesshoumaru beleegyezett, hogy l�badoz�sa alatt a kast�lyban sz�lljon meg. Gondolatai az �bred�se ut�n t�rt�nt dolgokon cik�ztak. Boldognak �rezte mag�t, mint m�g soha. Agy�ban visszhangzottak a f�rfi szavai. N�ha meg-megeresztett egy alig l�that� mosolyt. Sesshoumaru rezzen�stelen arccal k�mlelt el�re. �m n�ha-n�ha a szeme sark�b�l a l�nyra tekintett, aki az �tl�tsz� f�tyollal bor�tott hint�ban elm�ly�lten legyezte mag�t. Az �t alatt egyetlen sz� sem hangzott el k�zt�k. A rizsf�ldeken dolgoz� parasztok abbahagyt�k a munk�t, �s az �rkez�kre n�zve meghajoltak. Ishido shounin-sama el�gedetten biccentett fel�j�k. Sakura kiss� sz�th�zta a f�gg�nyt, �s mosolyogva intett nekik. Sesshoumaru egy sanda pillant�st k�ld�tt fel�j�k. Miut�n elhaladtak mellett�k, �les f�leivel hallotta, hogy a f�ldm�vesek h�l�t adnak a kamiknak, hogy a hercegn� jobban van. Meg�rkeztek a v�roskapuhoz, ahol szamur�jok fogadt�k �ket.

-Ohayo gozaimasu, Ishido-sama, Hime-sama! �r�m�nkre szolg�l, hogy jobban �rzi mag�t.-sz�lt a kapit�nyuk, �s meghajolt a t�bbi katon�val egy�tt. K�rd�en n�zett az idegenre.

-Ohayo gozaimasu, Takahashi-san! � itt Sesshoumaru-sama, a Nyugati ter�letek ura. Egy ideig n�lunk vend�geskedik.- felelte a pap.

-Vakatta, (�rtem) Ishido-sama. Sesshoumaru-sama l�gy �dv�z�lve szer�ny v�rosunkban.- hajoltak meg fel� a kapit�ny �s a szamur�juk. Sesshoumaru m�lt�s�gteljes tart�sban, hideg tekintettel n�zett le r�juk a l�r�l. Azt�n meg�rezte mag�n, hogy Sakura �t n�zi.

-Domo.-mondta v�g�l. Nem igaz�n kedvelte ezeket az alacsonyabb rend� l�nyeket, de nem akart a l�nynak csal�d�st okozni. Ezut�n a menet elindult a v�ros sz�ve, a kast�ly fel�. Az utc�k tiszt�ra voltak seperve, ny�zsg� �let folyt. Az emberek f�lre �llva az �tjukb�l, mosolyogva hajoltak meg, �s csod�lkozva n�zt�k a rejt�lyes idegent. A pap �s a hercegn� mindenkivel v�ltott egy kedves sz�t. V�g�l �tmentek a m�sodik v�rosfalon, �s be�rkeztek a palota kertj�be. A kert tele volt k�l�nb�z� f�kkal, vir�gokkal �s szab�lyosra ny�rt bokrokkal, k�vekkel kirakott �sv�nyekkel, kisebb-nagyobb tavakkal, melyeken fahidak �veltek �t, �s n�melyiket apr� v�zes�sek �s tavir�zs�k d�sz�tettek. Sesshoumaru meglep�d�tt. Ez a v�ros, a kert �s maga a palota sz�ps�g�ben teljesen megk�zel�ti a nyugati�t. Csak itt f�lszellemek a legmagasabb rang� �l�l�nyek.

-"Na igen, nyugaton kev�s a hanyou, az emberek meg t�bbnyire csak szolg�k. Itt viszont magamon k�v�l csak k�t youkai jelenl�t�t �rzem. Az egyik macskaszellem, a m�sik a s�rk�ny."-gondolta mag�ban. Hirtelen szolg�k hada sereglett fel�j�k, �s v�gigk�s�rt�k �ket a kast�lyba. Az egyik f�bej�rat el�tt Ishido-sama odal�pett mell�, �s beinvit�lta.

-Nos, Sesshoumaru-sama, gyere velem, megmutatom a palot�t �s a lakoszt�lyodat.

A szellem biccentett, lesz�llt a lov�r�l, melyet a szolg�l�k elvezettek, �s k�vette az �reget. Sakur�t a szolg�l�k kiseg�tett�k a gyaloghint�b�l �s t�mogatt�k Sesshoumaru�k ut�n. Egy folyos�n haladtak v�gig, mely k�t fel� �gazott. Egyik r�sze ment tov�bb egyenesen, m�g m�sik r�sz lekanyarodott balra, amit egy shouji z�rt el. Sakura �s a szolg�i elt�ntek a tol�ajt� m�g�tt. Az �reg elmagyar�zta, hogy hol mi tal�lhat� az �p�letben.

-Arra n�gy lakoszt�ly van. A Sakur��, a Kageromaru�, az eny�m �s Sayo-chan�.- mentek tov�bb a f�val padl�zott folyos�n, ami megint kett��gazott, szint�n egy shouji z�rta el. -Erre vannak a vend�geknek kialak�tott szob�k.-majd v�get�rt a folyos� �s egy nagy faajt� �llta �tjukat. Ez el�tt k�t szamur�j �rk�d�tt. Meghajoltak, az �reg szertart�sosan bemutatta nekik az �j vend�get, �s bementek az ajt�n. Egy hatalmas n�gyzet alak� terembe �rkeztek, melyben k�z�pen n�gy faoszlop volt. Szemben vel�k egy emelv�ny, selyem �s brok�t p�rn�kkal. Az emelv�ny m�g�tti falra tavaszi t�j volt festve. A shuojin �t besz�r�d�tt a nap f�nye. A padl�t itt m�r tatami bor�totta.

-Ez itt a fogad�terem, balr�l egy terasz ny�lik, mely a kertre n�z-mutatott a pap a tol�ajt�k fel�.-Jobbr�l a dolgoz�szoba, Kageromaru itt t�lti legt�bb idej�t. A dolgoz�szoba mellett k�nyvt�r van. Ha tov�bb m�sz, a vel�nk szemben l�v� ajt� egy folyos�ra vezet. Onnan ny�lik az eb�dl�, mely szint�n a kertre n�z. Legh�tul pedig a konyha van, �s a szolg�k sz�ll�sa. Az �p�let t�bbi sz�rny�ban pedig az itt �l� magas rang�ak lakoszt�lyai. A f�rd�h�zak a kert v�g�ben vannak. A szent�ly�nket l�thattad a kertb�l, egy kis l�pcs�sor vezet hozz�. Most pedig a szob�dba vezetlek, �s megn�zem a sebeidet. Pihenned kell. K�s�bb lesz r� m�dod, hogy jobban bej�rd a kast�lyt.

-Yoi.- felelte a szellem, �s elindultak a lakoszt�lya fel�.

Az egyik emeleti szob�ban, a bambuszf�gg�ny m�g�tt valaki �rgus szemekkel figyelte, mi t�rt�nik az udvaron. S�t�t tekintete egy pillanatra v�r�sen megcsillant. Hossz� fekete haj�t felfogva viselte. S�t�tz�ld legyez�j�vel idegesen elhajtott egy kellemetlenked� legyet. Rendk�v�l er�s szellemi aur�t �rzett. A hossz� ez�st haj ismer�s volt neki.

-"Nem lehet... ez nem �...�t meg�lte Kikyou. Ez a szellem sokkal er�sebb n�la. De ki lehet ez? Mi keresnival�ja van itt? M�g sok bonyodalmat okozhat... Pont most... Chikusho!" -�k�lbe szor�totta a kez�t. Sz�ja r�ngat�zni kezdett, �ves szem�ld�keit �sszer�ncolta, nemes von�sai eltorzultak. -"Minden olyan j�l alakult... Sakura egyre gyeng�bb, sz�rakozott, olyan, mint Kikyou volt... szolg�m sim�n v�gzett volna vele, ha ez az �tkozott nem sz�l k�zbe. Karma...de nem baj, �gyis elveszejtem ezt a n�t, ha kell te is vele m�sz, ez�sthaj�..." -felkuncogott. Ekkor egy v�kony n�i hang kiz�kkentette a gondolataib�l.

-Hitomi-sama, elk�sz�lt a te�ja, amit k�rt. -egy halv�nys�rga kimon�ba �lt�z�tt szolg�l�l�ny t�rdelt a shouji el�tt. Hitomi k�rd�en n�zett r�, azut�n esz�be jutott, hogy nemr�g utas�totta ezt a l�nyt, hogy hozzon neki te�t. Kedvesen a l�nyra mosolygott, akinek arc�n enyhe p�r jelent meg, �s zavarba j�tt.

-Hozd csak be, Asa-ni. -sz�lalt meg zeng� hangj�n, majd letelepedett az aztalk�ja mell�. A szolg�l� meghajolt �s odament hozz�. Letette a t�lc�t az asztalra, let�rdelt, majd kecsesen �nteni kezdte a cs�sz�be a forr� italt. H�feh�r kezei megremegtek, ahogy mag�n �rezte a f�rfi tekintet�t.

-Doshita?(mi t�rt�nt) Mi�rt remegsz? -n�zett r� a f�rfi k�rd�en.

-Sumimasen, Hitomi-sama, biztosan