Én mindig, mindig kívánok...

Azt, hogy e múló gondolatok

Elérnek majd...

Nem tudok előre menni, keresztül a „még egy kicsi” távon

Az út amit előttem látok, mindig le van zárva

Mindig, amikor naponta akarlak látni,

de nem tudom összeszedni magam,

Az erős szívverésemből, „összetört szívem”.

Ha van olyan dolog, mint az „örökkévalóság”,

Hinni akarok, ha még hosszú utat is kell tennem.

Habár tudom bántottalak, mert ostoba vagyok,

Nem állok meg, nem adom be a derekam senkinek.

Rád gondolok,

És ez egyedül nem elég,

Sírni, hogy elkezdjen folyni

Én mindig, mindig kívánok...

Azt, hogy e múló gondolatok

Elérnek majd...

Tudom nagyon jól, úgy teszek, mintha erős lennék,

De azóta, a kétségeim eltűntek.

Kétségtelenül dolgokat akarok mutatni,

És nagyon sók szavak akarok hallani

Minden oldalad látni akarom, amikor sírsz és nevetsz,

Szóval várok,

És elveszem az „esélyem”.

Rád gondolok,

És ez egyedül nem elég,

Sírni, hogy elkezdjen folyni

Én mindig, mindig kívánok...

Azt, hogy e múló gondolatok

Majd elérnek...

Rád gondolok,

És ez egyedül nem elég,

Sírni, hogy elkezdjen folyni

A távoli hangom, most nem tudom elérni, de majd

Feltétlen elér...

Hinni. La la la la la la...

Hinni. La la la la la la...

Hinni. La la la la la la..