M�g ha szomor�ak vagyunk, akkor is most megtal�lhatjuk,

Megv�ltoztatva az alakj�t a f�nyes, kanyarg�s holnapnak.

M�g ha szomor�ak vagyunk is, �rezz�k a biztos j�v�t,

Egyszer�bb, mint aminek l�tszik, de nem tudom teljesen elmondani.

Mindig elrakom a zsebembe, amit akarok mondani.

Nem tudok mondani dolgokat, olyan gyerekes egyszer�s�ggel.

Szomor�, hogy az id� mindent lez�r, de meg�rt�s n�lk�l—

Hiszek a te 24 �r�dban egy nap,

Csod�lkozva n�zem m�g a mindennapi szavakat is,

Az id� mindig nevet a f�rge l�bon.

Tal�ljuk meg a jelent, amit jobban kerest�nk, mint az eml�keket.

Ha nem mozdulunk, nem tudjuk elkezdeni, ha agg�dunk, nem tudunk meg�llni.

Nem akarom elk�nyeztetni magam az �lmokkal, e vil�g hat�raival.

Egy hajadon szemtelens�ge k�v�ns�ga, hogy maga m�g�tt hagyja, mint ami.

A szerelem minden. A mi vil�gunk itt kezd�dik.

Ahogy a mad�r sz�rnyal az �gen,

A k�p elindulva t�ncol a nagy �gen.

Induljunk – az �t hossz�, de

Ragyog, mint a gy�m�nt miel�tt tudn�nk,

Hiszek a 24 �r�dban egy nap,

Csod�lkozva n�zem m�g a mindennapi szavakat is,

Az id� mindig nevet a f�rge l�bon.

Tal�ljuk meg a jelent, amit jobban kerest�nk, mint az eml�keket.

Keress�k meg, �s gy�jts�k �ssze �lmaink darabjait,

M�g ha szomor�ak vagyunk, akkor is most megtal�lhatjuk,

Megv�ltoztatva az alakj�t a f�nyes, kanyarg�s holnapnak.

M�g ha szomor�ak vagyunk is, �rezz�k a biztos j�v�t.