Még ha szomorúak vagyunk, akkor is most megtalálhatjuk,

Megváltoztatva az alakját a fényes, kanyargós holnapnak.

Még ha szomorúak vagyunk is, érezzük a biztos jövőt,

Egyszerűbb, mint aminek látszik, de nem tudom teljesen elmondani.

Mindig elrakom a zsebembe, amit akarok mondani.

Nem tudok mondani dolgokat, olyan gyerekes egyszerűséggel.

Szomorú, hogy az idő mindent lezár, de megértés nélkül—

Hiszek a te 24 órádban egy nap,

Csodálkozva nézem még a mindennapi szavakat is,

Az idő mindig nevet a fürge lábon.

Találjuk meg a jelent, amit jobban kerestünk, mint az emlékeket.

Ha nem mozdulunk, nem tudjuk elkezdeni, ha aggódunk, nem tudunk megállni.

Nem akarom elkényeztetni magam az álmokkal, e világ határaival.

Egy hajadon szemtelensége kívánsága, hogy maga mögött hagyja, mint ami.

A szerelem minden. A mi világunk itt kezdődik.

Ahogy a madár szárnyal az égen,

A kép elindulva táncol a nagy égen.

Induljunk – az út hosszú, de

Ragyog, mint a gyémánt mielőtt tudnánk,

Hiszek a 24 órádban egy nap,

Csodálkozva nézem még a mindennapi szavakat is,

Az idő mindig nevet a fürge lábon.

Találjuk meg a jelent, amit jobban kerestünk, mint az emlékeket.

Keressük meg, és gyűjtsük össze álmaink darabjait,

Még ha szomorúak vagyunk, akkor is most megtalálhatjuk,

Megváltoztatva az alakját a fényes, kanyargós holnapnak.

Még ha szomorúak vagyunk is, érezzük a biztos jövőt.